A következőkben nagymamám vasúttal kapcsolatos élményeit szeretném megismertetni önökkel, aki 1951-54 közt jegykezelőként dolgozott a MÁV-nál.
Akkoriban a kalauz foglalkozás elsajátítása nem igényelt hosszú időt a jelentkezők egy nyár alkalmával szerezték meg e mesterség elméleti ismereteit. Nagymamám is jelentkezett erre az oktatásra és egyike lett az ország első női kalauzainak, ugyanis pont Szegeden indult a nők okítása ilyen téren. A helyszín az akkori Április 4 útjai Fiúiskola volt, ahol a nők bentlakásos rendszerben tanultak 2 hónapon keresztül Az ország egész területéről érkeztek jelentkezők körülbelül 90-en, Két fontos tantárgyat tanítottak áruismeretet és forgalmi ismereteket na és persze politikát is. Segédeszközként könyveket kaptak a tanulók valamint saját jegyzetekből tanultak, A tananyag rendkívül gyakorlatias volt, bár azért definíciókkal is terhelték a tanulókat. Többek között megtanulták a különböző jegyfajtákat, adminisztrációs formulákat, az utazással kapcsolatos szabályokat, valamint a kalauz jogköréből adódó kötelességeket. Az áruismeret tanár Dejcző Béla, a forgalomismereti oktató Magyar Lajos volt. Mi sem bizonyitja jobban a női kalauzoktatás jelentőségét, minthogy a francia nagykövet is látogatást tervezett ide. A tanulók egész héten a felvonulást gyakorolták valamint az "Éljen Thores nagykövet" kiáltásokat, de mindhiába ugyanis a nagykövet nem érkezett meg. Úgyhogy Thores helyett maradtak a szokásos indulók és himnuszok az alkalmi kórus repertoárján, A végzetteket később szétosztották az országban mindenkit oda ahonnan jött. Mamám így került a Szeged-Ásotthalom-Szeged-Pusztamérges kisvasút vonalra először egy idősebb jegykezelő mellé. Eleinte nehéz volt a gyakorlatba átültetni a megszerzett ismereteket főleg a jegy szignálása bizonyult komoly kihívásnak a mozgó vonaton. A gyakorlott kalauz erre a talicskában írást ajánlotta gyakorlásnak. Budai Antal volt a vezénylőtiszt, ő felelt a két vonalért és készítette el a beosztást.
Az útvonal Ásotthalomig:
 Halastelek egy kietlen puszta a tanyákról ide jöttek az emberek és mentek a piacra. Meg volt szabva, hogy csak 20 kg tömegű árut lehet a vonatra vinni fejenként, de például külön szabály vonatkozott a szárnyasokra csak 2-t lehetett felvinni belőlük. Természeten a gazdák többet akartak ennél és legtöbbször a kalauzok jóindulatára bízták magukat. Paprikát tilos volt felvinni a vonatra, ezért magukra kötötték az emberek.
 Ásotthalom Kovács András állomásvezető
 Rókabögyös megállónál nem volt jegyeladás ezért a jegykezelőnél kellett un. bárcajegyet
váltani. Ez a távolságtól függött, 5,10,15,20,27,30 km-re szóló fixjegyeket lehetett kapni
a kalauznál.
 Kissor Csépé Miska bácsi az áv.
 Dobó iskola megálló
 Mórahalom itt kitérő volt a rakodások miatt nyáron pl. 15 vagon dinnyét szállítottak. Állomásvezető Takács Feri,
 Biteszék megálló
 Széksóstó Horváth Pista bácsi
 Feketeszéli megálló
 Kunhalom Vince Pista bácsi
 Mihály telek Éri Károly
 Szabadkai út
 Hattyastelep
 Boszorkányszigeti rendező a végállomás. Akkoriban a vonathoz jöttek a villamosok és vitték az embereket a piacra. Ez még a Boross József utca felé járt. Még korábban a Roosevelt tér fele ment a villamos, mert itt volt piac.

Egy ilyen út 3 órát vett igénybe, noha csak 50 km-es utat jelentett: Ezt részben a mozdony lassúsága másrészt a rengeteg megálló okozta. Más közlekedési eszköz híján a kisvasút töltötte be a busz szerepét is. Egy nap 3 fordulót tettek, ami azt jelenti, hogy háromszor érintették Szegedet és a végállomás mindíg Ásottha.lom vagy Pusztamérges volt. Ilyenkor a 4 fős személyzet: a mozdonyvezető, a motorkezelő és a két jegykezelő az állomás melletti külön férfi és női laktanyában töltötte az éjszakát. Mellette lévő épületbe tolták a motort. Az útvonal Pusztamérgesre:
 Szeged-Kunhalomig ugyanaz
 Bajai úti megálló
 Sárkányhegy állomás
 Fodortanya
 Zákányszék Mészáros Laci áv.
 Zákányszék-alsó
 Zákányszék-felső
 Rúzsa
 Csórva Kéri Miska bá
 Pusztamérges. Mama nagyon jó kapcsolatba került az állomásvezető családjával, sokszor ott aludt. Azt mondták hogy harmadik gyereküknek érzik őt. Itt tanulta meg Mama a réteskészítés fortélyait. A váltókezelőnek főzött Mama.

A kalauznak minden jegyet regisztrálni kellet a pénztárfüzetbe. És a végén mindíg el kellett számolnia vele. De meg lehetett váltani a jegyet Pestig is a vonaton, így olcsóbb volt mert hosszú volt az út. Szegeden ekkor már több női kalauz is dolgozott igaz nem sok ujabb tanfolyam követte az elsőt: Böller Jutka, Oltványi Mari, Hejdrik Magdi és Vér Franci akinek sosem stimmelt az elszámolása. Török Zoli bácsira nagyon emlékezik nagymamám. Ő szeretett volna mozdonyvezetőt faragni belőle de Mama maradt inkább a jegykezelő állásnál. A jegykezelő állásának értéke jóval több volt még akkoriban. Télen például ők fűtötték a kocsikat, az indulás előtt fél órával ellenőrizniük kellett az égőket a kocsikban, külön fékezőfülke volt és jegykezelők tekertek a féket, sőt Mama még mozdonyvezetőnek is beugrott ha az igazi megbetegedett. Említettem már hogy teherforgalom is bonyolódott a kisvasúton. ilvenkor a kocsirendezés is a kalauz feladata volt ő állította össze a tehervonatot. Ez az útvonal határszakasz volt úgyhogy minden úton volt két katona kísérőként (Szabó Gyuszi, Mészáros Béla). Volt olyan hogy sódert cementet betont szállítottak a bunker és futóárok építésekhez:

Jegyárak:
 27 km 7 Ft
 30 km 7 Ft 80 fillér
 60 km 10 Ft 40 fillér
 5 km 1 Ft 10 fillér

A kisvasúton dolgozóknak nagyobb volt a fizetése mint a nagyvasúton dolgozóké, ezért pár év múlva a nőket veszélyesség címén áthelyezték máshová. Ugyanis ezek a vasútkocsik nem voltak összekötve ezért kívülről kellett megkerülni őket. Nem sűrűn de voltak bliccelések is. Főleg kiskatonák vállaltak a kockázatot és a jegykezelőknek általában
megesett rajtuk a szivük. Egy esetre emlékezett Mamám amikor tettlegességig fajult a helyzet, egy katonatiszt jegy nélkül utazott és majdnem megverte az egyik kalauzt, de aztán a
szegedi állomáson leállították a rendbontót.
Természetesen ez csak egy-két mozzanat abból a hosszú históriából ami a magyarországi kisvasutak történetét írja le, de egy bizonyos elképzelés kialakulhat bennünk az akkori emberekről a vasútról és szerintem kicsit irígykedve gondolhatunk vissza ezekre az időkre.